a sor(s) után megyek mi azóta nincs már
( pedig verssé nőhetne...csak néhány rímpár )
mióta az a sötét árny...látod? most is
lélegzetem gőzrózsái nyílnak a télre
amint a térről a téglagyári útra térve súgom: jövök már...
s bújok át a kerítés fokhíjain
( azóta se javította be senki ) de odaát
lassúbbodik bennem a felédfutás: a sor(s) után megyek?
mellettem decemberi alkonysötétet vedlenek a fák
és karmos marasztalás minden apró kis ág
...mikor először jöttem erősen fogtad kezem
most csak lépteim húzod : ne oly gyorsan! térdre esem!
tudom tudom sietni kell ilyenkor zárva a kert
és ha meglátnának...emlékszem...a sor(s) után megyek
már biztos léptekkel...utolsó sorban a harmadik kereszt
ám a mécsek mellé azóta cirmos szegfűt teszek
mióta nélküled...csak az a sötét árny lettem köztetek

https://www.youtube.com/watch?v=HeYow1CDHJ0&feature=related

Haragodért jöttem

Léptem zaját hóba taposom;
már odaát vagyok. A kerítés résein
fagyott hajnalok. Úgy jövök, mint akkor
három évesen,tiszta (bűn)tudattal
vértezett kabátom hajtókáján
a tőled kapott sállal
fedem a kristállyá nőni készülőt...
Kelj fel! Szólj rám! Nem látod?
De te konok Örök nem mozdulsz.
Békéd pallosbilincsébe kapaszkodni jöttem
Ítélj! Szidj meg! Látod?
Őzek nyomán suhantat az idő
és beleférnék bár a maradásba
néha úgy tűnik minden oly hiába...
Kelnél bár fel! Szemed kék tüze
zuhanva rám ( akár az ég ) néznél...
Látod? Hisz csak egy pillantásért
most bármit megadnék...
Akkor is azt mondtad vele : Elég...
Mondd ha kezem ráteszem miért nem hideg?
Miért emel föléd a hó is...? Letérdelek
hozzád...haragodért
hogy miként a hó
kiemelj a porból a sár fölé
a csurgó fölé...egész a tetőig
majd visszacsalj a zuhanás előtti percbe...
egy pillantással és a szóval: Elég.

akarok lenni

a szikra mi tekinteted mögül

Téged ad elő

erő

mi tenyered vonalán

tartja a kék eget

s mégis

ma nem vagyok más

csak riadt tekintet

miben fuldoklik az

kivé tett a nap

kérlek nyisd reám

ugyanazt

ki akkor bennem

meglátta a pilléreket

mikor köré omlott

a végtelen

https://www.youtube.com/watch?v=hG4uIE_yzlI

a tőlem távolából rohantál

mégis hozzám lassulsz

kezemhez érintésekkel áldozod

a holnapreményt

csendekből

sarjadsz

zsákban meleget szenteskedések

nélkül hordassz

hagytad kiserdülni újra

gyermekhitem

omolsz

félszek fagyásai köré

pöfékelt füstkarikákká

ujbegyeinken

kékülő szorítás a védelek

...a kellesz béklyója

az a folt

mit nem rejt majd

bodzavirágszín ruha

vele

kikiáltalak

a világok egeire

 Észrevetted már (...), hogy a macskák mennyire kitartanak az akaratuk mellett, ha valahova menni szándékoznak? (...) De ha valaki elállja az útjukat (...), akkor leülnek, lazítanak, kiengednek és megragadják az alkalmat mancsaik nyalogatására.

Dan Millman

https://www.youtube.com/watch?v=NG2zyeVRcbs

王心凌Cyndi Wang - 這就是愛[This is Love] MV (feat ...

Kissé elvoltam. De van ez így. Az élet néha elszólít bennünket azokról a helyekről, ahol jó lenni. Azért nyitottalak kis naplóm, hogy kiírhassam magamból, ami nem fér meg idebenn.

Mostanában alig írok. Talán mert béke van a mélyben, és nem igazán kívánkozik semmi kifelé.

Talán csak néhány dallamban, képben, vagy mások által már kimondott gondolatban hagynék jelet innentől :

DAVID GARRETT - Air (Bach) - Mannheim

 „Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.”

 Michel Quoist

majd ha szétfeszít a kell

majd ha úgy érzed mintha

belőled veszett volna el

kutatni kezded s a szűkülő világ

határtalanságában lelni nem tudod

majd akkor megérzed

a tiéd volt

vagy rablórömit, ultit

... bármit hajnalig

Nem is, nem is :

a sorsot kijátszani

Hogy úgy érezzem élek még

hogy a következő nap

holnap

nem csak egy újabb

hazug életkép

Rám szorított  egy keretet az élet

de vásznat nem húzott mögém

benne  képem élővé lett :

vigyázz hát élet félre ne nézz!

Leléphetek  hátul tán  a képről

s kontúrjaim hagyva magam után

elindulok, arcomra ecseted szabta mosollyal

                                            szabadságom vonalán.

Mostanában két dolog nyugtat meg

persze gyermkeim kacajain és ölelésén kívül : a zene és a cicáim

Különösen David Garrett játéka

2:36

• Hozzáadás a várólistához

Felkerült a
várólistára David Garrett - Summer346.644 megtekintéspmg17level

Könnyű vagyok már, akár egy szirom
mégsem merítesz el, ha nem akarom
Körülfoghatsz, sodorhatsz, nem érdekel
A fénybe kapaszodom, s bár elfehérül lassan ujbegyem
Nem merítesz el!


Elsodorhatsz ! Az ellen valóban kevés vagyok
s - főleg éjelente - már küzdeni sem akarok
Elsodorhatsz, de el nem meríthetsz
ahhoz egyedül kevés vagy Fájdalom
bár ha az Időt átkarolod ...
Ketten, ketten talán elbírtok majd velem ...

De ma ...
Most...
még nem merítesz el !