sodor a sors -ár? -
/ menthetetlen volnál? /
névleges partoknak feszülő traverzek
hídja alatt ragadsz
s tűnhetnél el magad
magadban
..egyre mélyülő sötét
de ismerős érzés markol meg kiránt
fájásai bölcsességén magával cibál
mint uszadékfát zátonyszélről a dagály
hullámzó időre kivetülő tér
végül csak vacogsz partravetve
tudatig ázott
kimondatlan álmokig lemeztelenített én
gyökértelen lombtalan dac -akarás?-
s már hagyod köréd omlani
pórusokig eltömítő szemcséivel áraszt el -izzó föveny?-
szorításában gyémántá csiszolódik
a cs)r)end
