most is azt vallom
amit akkor. a báj, a kellem az ajkak ívbe révülése
ne csak foncsor legyen...ha épp nem
az akkor legyen Nem. és maradjon egyenes.
a felhőktől terhes mély földszinteken
se járj hittelen hittel. tekinteted önmagad tükre
és ha benne csak olyan : semmilyen az idebenn
tedd hanyatt-ba a lelked és mélázz a mindenen
a -ság -ség és a képződés képlettelen...idegen?
megnem írt ihlettelen kacatversek, cetlin szöszök
valami talmi lom...kölökkorízű emlék kerül elő a dunsztból
ahogy ma lecsurog a frissen szedett meggylé a karunkon
emberből emberin... ( székkarfák a kútkáva iránt...)
el ne hidd hogy felnő valaha valaki is
az élet örök tanulás...és gyermeki hit
