most megültem homlokíved mögött
gondolataid futószalagzizegését hallgatom
szótlanság tekereg a szobában
csendeddel mégis összegabalyodom.
odakünn, túl a spalettákon
az alkony rőt palástot terített a kékre
Zemplénünk térde tajtékfehér ködbe vész
a kanálison elringó papírbárka
ott a faluszélen gyermekkorszerénységű esteket idéz.
kendőzetlen állsz most előttem
idegpályák, érzet, érzelem
zordon csontketrec lehetnél köröttem
én mégis szabadságod élvezem
oltár… kripta , valóság vagy fabula
megnézhetném kid vagyok neked
most oly mélyre engedtél látni
hogy félek felszivárog az ősök előtti történelem
nézlek hát némán, rezzenetlen
míg újra magadhoz húzol kedvesen
karjaidba visszazuhanva nem keresek többé…
csak létezem.
gondolataid futószalagzizegését hallgatom
szótlanság tekereg a szobában
csendeddel mégis összegabalyodom.
odakünn, túl a spalettákon
az alkony rőt palástot terített a kékre
Zemplénünk térde tajtékfehér ködbe vész
a kanálison elringó papírbárka
ott a faluszélen gyermekkorszerénységű esteket idéz.
kendőzetlen állsz most előttem
idegpályák, érzet, érzelem
zordon csontketrec lehetnél köröttem
én mégis szabadságod élvezem
oltár… kripta , valóság vagy fabula
megnézhetném kid vagyok neked
most oly mélyre engedtél látni
hogy félek felszivárog az ősök előtti történelem
nézlek hát némán, rezzenetlen
míg újra magadhoz húzol kedvesen
karjaidba visszazuhanva nem keresek többé…
csak létezem.
