a tőlem távolából rohantál
mégis hozzám lassulsz
kezemhez érintésekkel áldozod
a holnapreményt
csendekből
sarjadsz
zsákban meleget szenteskedések
nélkül hordassz
hagytad kiserdülni újra
gyermekhitem
omolsz
félszek fagyásai köré
pöfékelt füstkarikákká
ujbegyeinken
kékülő szorítás a védelek
...a kellesz béklyója
az a folt
mit nem rejt majd
bodzavirágszín ruha
vele
kikiáltalak
a világok egeire
