végigsuhant a házon
kétkerekűvel, mert hatalmas a tér
gyerekként biztos motorra vágyott
de a vágyakból alább adta rég.
megállt a mögöttem lévő hajónál
és hangosan belekérdezett a térbe:
"... hol is vannak a monitornövények? "
emlékszem Gina arcára abban a percben ráült
valami gyermekin tiszta rácsodálkozás
" mik vannak hol? " " a monitornövények. "
Gina aznap volt először
még azt se pontosan tudta melyik hajóban van ő maga
nemhogy azt, hogy...
" hármas hajó, jelölt sorok " - hallatszott messziről
Iza pontosított. Ő mindig mindenütt jelenvalóság
valóságosabban, mint bárki ott
hangja bezengi sokszor a csarnokot.
aztán a kérdező mintha már ott se lett volna
balra el
elsuhannak vele a szavak
blokkok, cetlik...sor : annyira mást jelentenek itt
a valóságban. nem megyek vásárolni
fontosabbak a hírek az intenzívről
" még lélegeztetik.... " " bevérzett a..."
" infarktus. lábon kihordott második..."
és ha ez egy boltban lenne belevehető lenne
valami versbe
de már az időre vetül tekintetem
tudom keveset...
de mennem kell.
