akarok lennia szikra mi tekinteted mögülTéged ad előerőmi tenyered vonalántartja a kék egets mégisma nem vagyok máscsak riadt tekintetmiben fuldoklik azkivé tett a napkérlek nyisd reámugyanaztki akkor bennemmeglátta a pilléreketmikor köré omlotta…
azt akartam tilalomfák közé szorítsde folyton csak karodba kapszkényelem s kegyelem puhasága tarta világ kopott gépezetéből társaságunk kihullakár az a pillanatmikor nem vágyunk holnapot se múltats nem untat a tér a görbülések…