most megültem homlokíved mögöttgondolataid futószalagzizegését hallgatomszótlanság tekereg a szobábancsendeddel mégis összegabalyodom.odakünn, túl a spalettákonaz alkony rőt palástot terített a kékreZemplénünk térde tajtékfehér ködbe vésza kanálison elringó…