szerteszét már túl sok a csillogás.
a csillagoknak elég az éj.
szeretek olvasni, hosszasan merném ecsetelni miért
de a sok betűbába közt úgyis elvész a gyerek
ó hányszor ültem le didergő sorok közé megpihenni
vagy csak úgy, csak érezni hogy még élek
felfogni a rám zuhogó időtlenséget
Virágod sorait nagyon szerettem
megismeréseket adtak ...emberközelt.
( hiányoznak is ) rebbenéseit idézték
a hópihés télnek, a bazaltlépcsőknek a Zemplénben ahol Ő és én...
ünnep? ma mindenfelé gagyi tömegcikk
már akciósan is kapható
ráaggatott masniktól fuldoklik a bolygó
nincsen szükségem egyre sem
az enyém gyermekeink mosolyán lakik ...és
velem tart a ködökön is túlra kéz a kézben
évek óta már tele vannak vele a pixelhibás fotók
amikre mi írjuk a szépet
arra költők alkotnak : szót
te is elköltöd a rég nem használt kabát
zsebében talált aprót...és jobban örülsz tán
mint a sztaniolzizegős krémlikőrös máznak
amit csak úgy kapsz...az a varázslat
